Majd' két hónap után itt a folytatás. Bocsánat mindenkitől, aki olvassa, és várta, főleg Katarinától! Remélem, tetszeni fog! :) Enjoy! (képek a fejezet végén)
Megdermedve kezdtem hallgatózni, mikor halk neszezés ütötte meg a fülem. Pár polccal arrébb Prue és Matthew kutatott a ládában, a kezemben tartott fáklya lángja lobogva táncolt. Mozdulatlanul figyeltem, hátha ismét hallom a hangot, de nem történt semmi. Lehetetlen, hogy csak képzeltem, futott át az agyamon, és tettem egy lépést előre, de nyomban meg is torpantam. Finom léptek nesze. Egy, két há’, négy apró talp.
Kiszáradt torokkal próbáltam bemérni a hang forrását. Matthew szerint ide senki nem juthatott be hosszú évek óta. A polc mögött valami mégis mozog. A vér a fülembe tódult, ahogy a szívem az izgatottságtól egyre hevesebben dobogott. A fáklya lángja egészen a faszerkezet végéig elvilágított, ahol most egy árnyék bukkant fel. Izzadó tenyérrel szorítottam rá a szövétnekre, miközben másik karom védekezésre, avagy támadásra készen emeltem magam elé. Az árny még jobban nőtt, a következő percben pedig előbukkant ijedtségem okozója.
Rémült-meglepett kiáltást hallattam, és biztos voltam benne, hogy a szívem egy pillanatra elfelejtett dobogni. Reszketeg sóhaj kíséretében dőltem az egyik vaskos kötetnek, megfeledkezve Matthew figyelmeztetéséről, és behunyt szemmel vártam, hogy rémületem csituljon.
— Mire volt ez jó? – kérdeztem feddőn az macskát, aki okos szemeit rám függesztve ült le pár méterrel előttem. Futó léptek zaja, majd a sarkon feltűntek testvéreim.
— Mi történt? Jól vagy?
— Konstans – böktem fejemmel a macska felé. – A szívbajt hozta rám.
— Hogy kerül ide? – tette fel Prue az engem is foglalkoztató kérdést.
— Ez igazán jó kérdés. Fogalmam sincs – válaszoltam, és testvéreimre néztem, de Matthew ekkor már márt figyelt.
— Angie… - suttogta, egy bizonyos pontra meredve. Újból meglóduló szívvel fordultam meg, és próbáltam bemérni a helyet, melyet kitartóan fixíroz. A polc, melynek nemrég nekidőltem, szinte semmilyen változást nem mutatott, csupán az egyik könyv helyezkedett kissé beljebb a többitől.
— Nem halsz bele, biztos akkor toltam be, mikor Konstans megijesztett – forgattam a szemeim, és a zöld bőrkötéses könyv után nyúltam, hogy a helyére tegyem. A kötet nem akart mozdulni, s egy erősebb rántás után csak azt értem el, hogy a felső része mozdult kijjebb.
Abban a pillanatban a hátam mögött kattant valami, mire rémülten perdültem meg, és még épp láttam, ahogy a fel egy része hangosan súrlódva emelkedik ki, majd enged szabad utat egy éjsötét helyiségbe, mintha egy láthatatlan kéz tolná el.
Mielőtt Matthew leszidhatott volna, Konstans felállt, és levegőbe emelt farokkal kocogott a koromsötét terembe. Utána lódultam, a következő másodpercben viszont mindhárman kővé dermedve bámultuk a szemmagasságban kigyúló két, apró, zöld fénypontot. Macskanyávogás térített magamhoz döbbenetemből, s az áthatolhatatlannak tűnő sötétség pereméhez lépve meresztgettem szemem, hogy megpillantsam az állatot, mire a falak mentén fáklyák gyulladtak ki.
Rémült nyögés szakadt fel Prue-ból, ahogy mellém lépve megpillantották a mesebeli lényt, mely a kör alakú helyiség közepén feküdt, vörös szemeit ránk szegezve.
— Ez… hogy kerül ide?
— Én azt hittem a sárkányok… nagyok – fejeztem be a mondatot kicsit esetlenül, a hirtelen elmémbe tóduló szavak közül a legelsőt kiválasztva. A békésen fekvő lény csak valamivel volt nagyobb egy álló németjuhásznál. Méregzöld pikkelyekkel borított teste halványan ragyogott, hegyes tűként végződő farkát lustán emelte a levegőbe, összecsukott szárnyai a teste mellett pihentek. Félelmetes, vörös tekintetében értelem csillogott, s egyáltalán nem úgy tűnt, mintha bármelyik percben nekünk akarna támadni.
Ha teljes valómban jelennék meg, nem férnék ide be, Úrnőm, csendült fel egy készséges, mély bariton hang. Elkerekedett szemekkel bámultam az előttem nyugvó lényre. Lehetetlen, hogy ő szólaljon meg!
— Lehet, hogy még gyerek – találgatott Prue, mintha nem most hallotta volna a választ.
— Ti nem hallottátok? – kérdeztem testvéreimre nézve.
— Mit? – kérdezett vissza Matthew, aki mindeddig megbabonázva bámult az őshüllőre.
Csak te hallasz, Úrnőm, hallottam ismét a hangot. Elképedve bámultam a sárkányra, miközben Prue és Matthew rám bámultak elképedve.
— De hát… de hát Matthew is telepata – mondtam a sárkánynak, hisz rájöttem, hogy a hangocska a fejemben csendült fel.
Ennek semmi köze a telepatikus képességek birtoklásához, Úrnőm. Nem kell hangosan feltenned a kérdéseidet, ugyanúgy hallom a gondolataid, Úrnőm.
— Úrnőm… Miért… Miért hívsz Úrnőmnek? – tettem fel gondolatban a kérdést.
Mert a szolgálód vagyok. Engedelmességgel tartozom neked, és teljesítem a kéréseid.
Mint egy dzsin? Nem, inkább, mint egy barát, aki véd, és segít, ha szükséged van rá, válaszolt türelmesen. Furcsa volt egy félelmet keltő sárkányhoz ilyen barátságos, szelíd hangot társítani.
— Angie, elmondanád, hogy mégis, mi a fene folyik itt?
— Hogyan? – pillantottam fel Matthew-ra csodálkozva. El is felejtettem, hogy ők is itt vannak. – Ohh. Szóval, Ő itt… Ő – néztem bizonytalanul a sárkányra. Most mit mondhatnék?
Talán mutass be nekik, Úrnőm! A nevem Barin. Évszázadok óta a családodhoz tartozom, hűséget fogadtam nektek.
— Évszázadok? – csúszott ki a kérdés a számom.
— Angie! – csattant fel türelmét vesztve Matthew. – Elmondanád, mégis miért beszélgetsz magadban?
— Nem magammal. Vele – böktem a sárkány felé. – A neve Barin, és csak a helység mérete az oka annak, hogy ilyen kicsi.
— Honnan tudod? – esett le Prue álla.
— Ő maga mondta. Telepátiát használ, hallja a gondolataim, illetve én is az övét. Nem tudom, veled miért nem működik. – előztem meg Matthew kérdését.
— Na, és miért van itt? Mióta?
— Hjajj, nem lehetne, hogy ők is halljanak? – sóhajtottam fel, mikor Barin elkezdte a magyarázatát.
Ahogy óhajtod, Úrnőm!
A következő másodpercben nem akartam hinni a szememnek! Barin alakja elhalványult, helyette egy magas, elegáns férfi tűnt fel. Szürke öltönyt viselt, haja fekete volt, arca borostás, csupán a szeme ragyogott méregzölden.
— Így mindjárt kényelmesebb lesz – állapította meg ugyanazon a mély, bariton hangon.
----------------------------------
----> 
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)