Bűbájos(okkal egy) új élet

Sziasztok! :D Itt a következő rész, a címből nyilván már tudtok következtetni. :D Ahogy beillesztettem ide, rögtön ez jutott eszembe. :) Szeretném kérni, hogy már is fejtse ki a véleményét, ha olvasta, Katarinának pedig köszönöm, hogy ilyen lelkesen támogat, ezt a részt ezért Neked ajánlom, hű olvasóm és véleményezőm! :) Jó olvasást! :)

A padlásra mentünk. Ismertem a helyet, hisz voltam fenn párszor, de sosem néztem meg jobban. Talán ez most megváltozik.
— Ülj le a kanapéra! – mondta bátyám. Engedelmesen helyeztem magam kényelembe, míg ő előttem állt meg, a könyvtartó mellett.
— Kezdjük az alapokkal. Ez itt az Árnyak Könyve. A családunk évszázadok óta beleírja a tapasztalatait, a különböző démonokat, bájitalokat, varázsigéket. Az egyik ősünk kezdte el írni. Minden boszorkánycsaládnak van egy ilyen, vagy hasonló könyve.
— Nagyon sok mágikus lény létezik, például nimfák, törpök, szellemek, tündérek, óriások, unikornisok, satöbbi, mint a mesékben. Ők általában kisebb varázserővel rendelkeznek. A rangsorban felettük vannak a boszorkányok, akiknek már aktív erejük is lehet, erről később. A boszorkányok felett állnak, mintegy irányítják őket a fényőrők, vagy Fény Őrzői, akik legtöbbje, mivel már egyszer meghalt, halhatatlan. Ők védik a boszorkányokat, a helyes útra terelik őket, tudnak gyógyítani.
— De te nem vagy halott, mégis gyógyítasz!
— Jó megfigyelés! Most menjünk tovább, aztán elmagyarázom, miért van ez. Tehát: a fényőrzők irányítására alakultak az Égiek, vagy Égi Tanács, akik odafenn élnek, magam sem tudom pontosan meghatározni a helyet. Ők már tapasztaltabbak. A Tanács felett állnak a Bölcsek, a legöregebb, és legokosabb fényőrők. Eddig stimmt?
Bólintottam. Igyekeztem mindent megjegyezni, amit mondott, viszont így a gondolkodást kellett kissé hanyagolnom.
— Helyes. A boszorkányok két fegyvere a démonokkal és warlockokkal szemben az igézet és a varázsfőzet, vagy bájital. Ezen kívül még általában van egy vagy több úgynevezett aktív erejük is, például telekinézis – nézett rám jelentőségteljesen –, fagyasztás, robbantás, piro- és hidrokinézis, stb. stb. Vannak nem teljesen aktív erők is, például a látomások, a gonosz megérzése. Ezeket passzív képességeknek nevezzük.
- Most pedig foglalkozzunk Veled. A Te erőd a telekinézis. Hasznos dolog, kellő védelmet ad, ha megtámadnak, mivel el tudod repíteni az ellenséget, vagy épp ellene fordítani egy athamét. Ezen kívül ideális a halandók megijesztésére, vagy nehéz dolgok felemelésére – magyarázta, és szemléltette is. Egyetlen ujjmozdulatával felemelte a kanapét, vele együtt engem is.
— Ja, és lehet még vele fojtogatni is, ha megengeded, ezt most nem mutatom be. Ennyi elmélet egyelőre elég, lássuk a gyakorlatot!
Az egyik fal elé állított, majd hátrált pár lépést. A kezében egy tőr jelent meg, kékes fényekből. Pár másodpercig nézegette, majd hirtelen teljes erőből felém hajította. Teljesen lefagytam, jeges rémület lett úrrá rajtam. A tőr előttem állt meg a levegőben, alig két centire a szívemtől.
— Elmondanád, miért nem védekeztél?
Értetlenül néztem a tőrről Wyattre.
— Védekezni?
— Hahó, boszorkány vagy! Telekinézissel! A falhoz vágni, megállítani a levegőben, vagy ilyesmi!
— Oh! Sajnálom!
— Ugye, tudod, hogy ha ez élesben ment volna, már halott lennél? – sóhajtott.
— Nézd a jó oldalát! Nem lenne velem több gondod!
— Ne butáskodj! Örülök, hogy itt vagy!
Odajött hozzám, és most mögém állt. Éreztem sprayének illatát és finom leheletét. Zavartan néztem Rá, Ő viszont fesztelen és magabiztos volt.
— Próbáljuk meg másképp! Lebegtesd körbe az athamét a szobában! – intett a még mindig előttem levő tőrre, most azonban a kezére fektette. Egy pillanatra behunytam a szemem, és vettem egy mély lélegzetet. Ismét éreztem a srác sprayét, illata megtöltötte a tüdőmet.
Ránéztem az athaméra, és koncentráltam. Hunyorítottam, hogy mozduljon meg, de épp csak megrezdült, így segítségül hívtam a kezemet is. Valami megmagyarázhatatlan, ősi energia járta át minden porcikám, s mikor megemeltem a kezem, egyidejűleg az athamé is felemelkedett Wyatt tenyeréből.
Tekintetem az athaméra szegeztem, ahogy körbe lebegtettem a padláson, kezemmel finoman irányítva. Az athamé a gondolataimnak megfelelően cikázott ide-oda, néha bukfencezve egyet. Megnőtt az önbizalmam a sikernek köszönhetően. Úgy gondoltam, tovább léphetek egy szinttel, így támadásba lendültem.
Wyatt gyanútlanul figyelte tevékenységemet, a szemem sarkából láttam. Megbukfenceztettem még egyszer az athamét, így hegye a srác felé fordult, majd villámgyorsan Wyattre irányítottam. A srácnak meglepődni sem volt ideje. Az athamét pontosan egy centivel a torka előtt állítottam meg.
— Ugye, tudod, hogy ha ez élesben ment volna… - vigyorogtam önelégülten, a srácot idézve. Egy pillanatig azt hittem, kiabálni fog, de csak elismerően grimaszolt.
— Ügyes – mondta, miközben ellépett az athamé útjából, és megfogta a nyelét.
— Kösz.
— Remélhetőleg nem felejted el használni a megfelelő pillanatokban.
Villámgyorsan fordult meg, felém dobva egy apró valamit. Az bukfencezve repült felém, én pedig reflexszerűen tartottam magam elé a jobb kezemet, megállítva a kis üvegcsét. A kezembe zártam, így jobban szemügyre vehettem: apró kis fiola volt, színültig tele valamiféle folyadékkal.
— Mi van benne? – kérdeztem.
— Egyszerű kábító főzet – mondta. Hirtelen eltűnt a kezemből, és kékes-fehér fények között a Wyattében jelent meg. Visszatette a helyére.
— Ezt hogy csinálod? – kérdeztem.
— Teleportálom. A fényőrök nem csak saját magukat tudják teleportálni. Magukkal tudnak vinni személyeket is, de akár egyedül is tudnak megadott helyre orbolni más embereket, vagy tárgyakat. Majd máskor mesélek még, mára ennyi elég volt.
— Mesélj még! – kértem. – Mondd el, például, hogy miért tudsz gyógyítani?
— Na, jó – ült le a kanapéra, és én is mellé ültem. – A fényőrök tudnak teleportálni, gyógyítani, láthatatlanná válni, lebegni illetve elektromosságot gerjeszteni.
— Ezért tudsz elektromos sugarakat használni? – gondoltam végig a dolgokat.
— Pontosan. Ahogy te is rájöttél, én nagyon is élek. A Fény Őrzői védik a jót, a jó boszorkák őrangyalai. Kezdetben titokban segítették védenceiket, akikhez az Égi Tanács, más néven az Alapítók küldték őket. Egy Fényőr mindig olyan nyelven válaszol, amilyenen megszólítja a védence. Mivel Apa fényőr, így Chris és Én is félig azok vagyunk. Ezzel együtt jár a teleportálás, és minden más fényőri képesség, továbbá később valószínűleg lesznek védenceink is. Sokáig fényőrökké haláluk után olyan emberek válhattak, akik életükben embereken segítettek. Azonban a fényőrré válás módja Paige Nénivel megváltozott. Mivel Patty Nagyi beleszeretett a fényőrébe, Sambe, és Paige a közös gyermekük, így ő félig boszorkány, félig fényőr. Ő volt az első „félvér” – mutatta a kezeivel a macskakörmöt. – Utána születtem én, majd Chris.
— És Prue.
— Nem, Ő külön történet. Prue három évvel fiatalabb nálunk. Amikor én körülbelül másfél éves voltam, Apa megvált a szárnyaitól, úgymond, halandó lett. Miután Anyáék végeztek a Triáddal és a Leghatalmasabb Erővel, az Égiek megkeresték Apát, hogy volna-e kedve a Varázssuliban tanítani.
— Arról a suliról eddig olyan sokat hallottam!
— El is viszlek majd. Most, hogy boszorkány vagy, bemehetsz.
— Eddig is boszorkány voltam, nem?
— De igen. Akkor fogalmazok úgy, hogy van aktív képességed, és megbizonyosodtunk a feltételezésről. De térjünk vissza Prue-hoz és Apához. Mivel elfogadta az állást, az Égiek visszaadták neki a teleportálás és a gyógyítás képességét, de semmi többet. Volt pár összetűzésük, és nem kockáztatták, hogy esetleg ismét rájuk tudjon támadni.
— Rájuk támadni? Leó? – döbbentem meg.
— Igen… Befolyás alatt állt, csúnya ügy.
— Aha. Akkor most Leó fényőr vagy sem?
— Hivatalosan nem az.
— Mikor Anya megtudta, kiakadt. Azt hitte, ismétlődnek majd azok az idők, mikor még Apa teljes fényőr volt – nézett be a padlásajtóban Chris, majd bíbor és zöld fények kíséretében elteleportált.
— És Prue az után született, hogy Leó elkezdett a suliban tanítani. Jól mondom?
— Pontosan. Ezért tud Prue teleportálni. A gyógyítást még nem tudjuk, nem érte akkora stressz, de valószínűsíthető.
— Uh. Azt hiszem, ez tényleg sok volt egyszerre.
— Én szóltam – nevetett Wyatt.
— Nem nevet, együtt érez!
— Nem tudok veled együtt érezni. Én ebbe születtem bele! Bár, ha jól meggondolom, lehet, hogy te is.
A következő másodpercben Chris portált a padlásra.
— Te mit szórakozol?
— Nem szórakozok. Az előbb azt néztem meg, hol vagytok, most meg a Könyvért jöttem – sétált az állványhoz, és emelte le róla a vastag könyvet. – Anyának kell. Phoebe Néninek látomása volt, van egy démonunk és egy ártatlanunk. Phoebe Néni pedig mindjárt itt lesz.
Épp eltűnt volna, mikor a karja után kaptam, így engem is magával vitt. Wyatt nem sokkal utánunk érkezett. A nappaliban aztán kisebb vitát folytattunk arról, hogy én vajon mehetek-e démont vadászni. Piper szeretett volna itthon tartani, mondván, hogy új vagyok még; Chris, Wyatt és én viszont pont azzal érveltünk, hogy ki tudom magam próbálni. Végül nevelőanyám megadta magát.