13. fejezet

Posted by A. J. Cryson Címkék:

Nos, itt a megszavazott, külső szemszöges rész, a történet műfajához és témájához hűen a tizenharmadik fejezetként. :) Jó szórakozást hozzá! :)

Figyelj, van egy igém. Telepátiával tudlak annyira irányítani, hogy velem együtt mondd.

Oké, bármint, csak ne érjen még egyszer hozzám! Undorító!
Időközben Angela és a démon elérte az oltárt. A boszorkány hasba rúgta kísérőjét, mire az összegörnyedt. Wyatt ezt a pillanatot választotta, hogy áttörje a nem túl erős védelmet, és Angela elméjébe hatolva átvegye a lány felett az irányítást, aki érezte, hogy mozog a szája, de nem tudta irányítani a saját testét. Nem is akarta. A két fiatal egyszerre mondta ki az igét.

Aljas démonok, kik fogságba taszítotok,
Az őserőtől most pusztuljatok!
A szolga ordítva robbant fel, ahogy, a hangok alapján a többi, kint várakozó őr is. Angela mostohatestvéréhez rohant, és eloldozta a kezét, mire a srác, amint szabad lett, a derekánál ölelte magához az ifjú boszorkányt, és kezdte kántálni a sebtében kitalált igézetet.
Halld kérésem, mágia,
Vigyél minket haza!
Fehér fények ölelték őket körbe, és ismét a Halliwell házban voltak.
— Wyatt, Angie! Hála az égnek, jól vagytok? – Paige rohant hozzájuk, és egy megkönnyebbült sóhaj kíséretében mindkettőjüket megölelte. Nagyon aggódott a két gyerek miatt, hiszen egyáltalán nem érzékelte őket, illetve a nővére miatt is aggódott. Piper kikészült volna, ha fiát és Angelát nem találja itthon.
— Paige Néni! Mit keresel itt?
— Prue hívott. Megijedt, mikor magához tért, és nem voltatok sehol. Hol voltatok? Nem éreztelek titeket.
— Kirándultunk egyet az Alvilágban. A barlang teljesen le volt fedve a jó mágiával szemben, szerencsére a varázsige működött. Meddig voltunk lenn?
— Nem olyan sokáig. Szerencsére Piper még nincs itthon. Kockázatos lett volna nélkületek elé állni. Meséljetek, mi történt?
— Először védjük le a házat! Próbálkozni fognak még – nézett itt Angelára, aki felvont szemöldökkel viszonozta a fiú pillantását. Nem tudta, mire vélje a dolgot, és ezzel nem volt egyedül. Prue és Paige is értetlenül segített kirakni a kristályokat, majd érdeklődve helyezkedtek el a nappaliban.
— Mire fel ez az óvatosság? – kérdezte Prue.
— Miután elájultál, megjelent még egy démon. Magával akarta vinni Angie-t, de velem nem számolt.
— Hogy-hogy?
— Engem is vitt, megragadtam Ang karját. Egy lefedett barlangba érkeztünk, ami hemzsegett a démonoktól. A telekinézisem még működött, így megtámadtam őket, aztán futottunk. Végül találtam egy megfelelő üreget, de leütöttek. Egy olyan kavernában tértünk magunkhoz, ahol már semmilyen erőnk nem működött, kivéve a telepátiámat. Egyértelműen Angie-re koncentráltak. Volt ott egy márványoltár, de nem vártuk meg, mit akarnak.
— Honnan veszed, hogy én voltam a cél? – nézett Wyattre a lány.
— Téged raboltak el, és téged cipeltek az oltárhoz. Ráadásul a démon saját maga mondta, hogy most nem én vagyok a célpont. Elég rég abbahagyták a próbálkozásokat, hogy megöljenek.
— Van benne valami – értett egyet Paige. Az agya máris pörögni kezdett a megoldáson, vagy a lehetséges támadójelölteken. – Volt rajtuk valamilyen szektajel?
— Semmi, legalábbis nem láttunk egyet sem.
— Nem vagyok benne biztos, hogy a csuklyás is meghalt, nem volt a teremben, mikor az igét mondtam, bár az őrök is kívül álltak.
— Gondolom nem láttátok az arcát.
— Nem, tényleg nem.
Pukkanás, és kiáltás hallatszott. Mind négyen a hang irányába kapták a fejüket. A lángok épp akkor tűntek el.
— Nem adták fel – nyugtázta a történteket Prue.
— Legalább a védelem működik.
— Ki tudja, meddig. Azt mondom, vessünk véget az ügynek. Megidézzük ezt a csuklyás démonotokat, és a Hármak Erejével legyőzzük. Még ma.
— A biztonság kedvéért készítünk főzetet. Gyere!
Wyatt felállt, és Angelát is magával húzva ment a padlásra.
— Ugye, tudod, mit csinálsz? – kérdezte a vörös boszorkány gyanakodva Wyattet, miközben felgumizta a haját, az utolsó hurkot csak félig húzva át, így egy kontyot kapva.
— Nem hagyom, hogy még egyszer elrabolják a kedvenc húgomat – mondta könnyedén, és az üstbe dobott valami növényt, amitől az pukkant egyet. Felrémlettek benne azok az esetek, mikor rá vadásztak ennyire a démonok. Emlékezett még, milyen rossz érzés volt esténként úgy elaludni, hogy nem tudta, mikor támadnak legközelebb, illetve túlélik-e épségben. Nem akarta, hogy Angela is ugyanezt élje át.
— Hozz fiolákat! – mutatott egy láda felé. Angela kivett öt kis üvegcsét, majd bátyja mellé állt.
— Gyere hátrébb! – hátrált Wyatt, és húzta magával a lányt, majd onnan beledobta az utolsó hozzávalót, mire az egész főzet robbant egyet, és füstölni kezdett. – Ez kész.
Kitöltötték az italt, aztán visszamentek a nappaliba. Paige közben úgy döntött, csak akkor hozza el Phoebe-t, ha Piper hazaért, tehát vártak, és közben megfelelő igézetet írtak. Miközben a két gyerek a padláson szakácskodott, Prue és Paige egy varázslat segítségével megbizonyosodott róla, hogy a célszemély valóban nem pusztult el. Megírtak egy pusztító igét, miközben még próbálkozott pár démon a házba való bejutással, majd, mire elkészültek a megidéző versikével, Piper is hazatért.
— Hahó! Mi ez a kupaktanács? És miért vannak kint a kristályok? – vette le a kabátját a nő. Rossz előérzete volt, és ez húga következő tette csak még inkább fokozta.
— Mindjárt megtudod! – mondta Paige, és elteleportált.
— Mi baj már megint? Démontámadás? – ráncolta homlokát a nő, és sóhajtva ült fia mellé. Igazából megszokhatta volna, hogy sosincs nyugtuk, de az elmúlt hetekben megint aktívabban támadtak a démonok, és ez kezdte aggasztani.
— Igen.
A nappaliba Paige tért vissza, oldalán a középső nővérrel, közben a télikertből Konstans került elő, és egyből gazdája ölében helyezkedett el, aki automatikusan kezdte simogatni az állatot. A lánynak jól esett a macska jelenléte, nyugalmat és biztonságot árasztott, ami a napokban nem volt Angela terhére.
— Ma reggel elrabolták Angie-t, velem együtt, de engem nem direkt. Angre fájt a foguk. Nem tudjuk meg akarták-e ölni, vagy mást, nem vártuk meg. Azóta folyamatosan próbálkoznak – vázolta a helyzetet Wyatt.
— Van főzetünk, és igénk, most már itt a Hármak Ereje is – foglalta össze Paige.
— Akkor irány a padlás! Be kell fejeznem egy fontos cikket.

— Először dobjátok rá a főzetet! – utasított a padláson a legidősebb Bűbájos, mikor már mindannyian körbeállták a kristálykört.
— Rendben!
Wyatt és Angela egymás mellé állt, majd szavalni kezdték a bűbájt.
Ezen a helyen, ezen az órán,
Ősi erő, ismeretlen fogva tartónk hozd el hozzánk!
A körben fehér fények között megjelent a csuklyás démonnő. Villámgyorsan mérte fel a helyzetet, és igen elégedett volt. Minden a tervek szerint haladt, a boszorkák azt hitték, ők vannak nyerő pozícióban, és ez így is volt rendjén, ha már azok az idióták odalent így elrontották a jól felépített tervet.
— Mit akartál Angie-től? – kérdezte Piper.
— Belőlem semmit sem fogtok kihúzni, bármivel próbálkozhattok! Én is csak szolga vagyok – tette még hozzá, hogy a helyiségben senki sem hallhatta.
— Ha ezt akarod, legyen!
Wyatt és Prue keze egyszerre lendült, az üvegcsék egyszerre landoltak, és törtek darabokra a démon előtt. Mielőtt azonban a Bűbájosok belekezdhettek volna az igébe, a démon felsikoltott, néhány színpadias mozdulattal vergődött egy kicsit, majd felrobbant.
— Ennyi?
— Úgy tűnik, többre becsültük, ha elég volt a bájital.
— Feladat teljesítve! Ó, Henry már vár!
— Várj, Kicsim! Ugye elviszel?
— Persze! Vasárnap jövünk! – mondta még a legfiatalabb nővér, azzal elteleportáltak. A padlás kiürült, mindenki azzal a tudattal távozott, hogy megölték a démont, és mindenki remélte, hogy most nyugtuk lesz egy kis ideig. Egyedül Angela maradt a helyén, és nézte még mindig a helyet, ahol felrobbant a nő.
A Bűbájosok szerint is meghalt, miért érzem akkor mégis, hogy nem pusztult el végleg? Miért nem tudok megnyugodni?
Megrázta a fejét, hogy megszabaduljon nyugtalan és nyomasztó gondolataitól, és elhagyta a padlást.

Az Árnyak Könyve kinyílt, és lapozni kezdte önmagát, hogy egy üres oldalnál megállapodjon, de ezt Angela már nem látta, mert becsukta maga mögött az ajtót.

3 megjegyzés:

  1. Katarina

    Kedves A.J., teljesen mindegy, milyen szemszögből, és E/1-ben vagy E/3-ban írsz, ugyanolyan jó, fordulatos, izgalmas és érdekes olvasmány, mint mindig:-D
    Különösen tetszenek az általad írt "igézetek", frappánsak, beleillenek a történetbe, az eredeti Bűbájosok sem írhattak volna jobbakat:-D

  1. A. J. Cryson

    Katarina, köszönöm! Jó hallani - olvasni -, hogy így gondolod, mert nehéz feladat elé állítottam magam ezzel az ajánlattal. Bár eleinte E/3-ban írtam a történeteket, pár éve áttértem a szubjektív szemszögre, az valahogy jobban kézre áll. De lehet, hogy csak azért van így, mert az utóbbi időben főleg ilyen szemszöges műveket olvasok. :)
    Illetve jó, hogy az igéket is találónak érzed, hisz azok írásához szerintem kell valamennyi költői véna, és verseket eddig nem igazán írtam (nem is fogok szerintem).

    A.J.

  1. Katarina

    Kell bizony!!! Nem is kevés:-DDDD

Megjegyzés küldése