8. fejezet - Választás

Posted by A. J. Cryson Címkék:

Ismételten köszönöm Katarinának, hogy átnézte! :)
Szeretném megkérni minden olvasóm, hogy, ha már nem is ír véleményt, de, ha tényleg szereti a történetet, vagy legalább egy kicsit tetszik neki, ajánlja másoknak is, akiről úgy érzi, hogy érdekelné a sztori, esetleg szerette a Bűbájos sorozatot! Köszönöm!

— Angela, mi történt? Jól vagy? – kérdezte Fallaciusz azonnal, ahogy feltűntem a fényárban úszó teremben.
— A Nővérek! Megidéztek! – válaszoltam dühösen, és ledobtam magam a székre.
— Nem esett bajod?
— Nem. De igazad volt! Mikor felhoztam a tetteiket, játszották az ártatlanokat! Mintha aggódtak volna értem!
— Én megmondtam! – ölelte át a vállam. – Csak a saját érdekükre gondolnak!
— Már tudom, hogy igazad van! Félek, ismét megpróbálnak majd megidézni!
— Az ellen könnyen tehetünk! – állt fel a varázsló, és az asztalról egy fiolával tért vissza. – Ha ezt megiszod, hiába hívnak, csak akkor hat az igézet, ha te is úgy akarod!
Szó nélkül vettem el tőle a kis üvegcsét és hajtottam le a tartalmát. Pár másodperc múlva már éreztem is, hogy egy erő húzni kezd, de ellenálltam neki.
— Próbálkoznak – adtam a tudtukra. – Mit tehetnék, hogy megállítsam őket?
— Segíthetsz nekünk! Te nagyon erős vagy, nyilván ezért nem adják fel. Ha szeretnél nekünk segíteni…
— Persze, hogy szeretnék!
— Helyes! – mosolyodott el elégedetten. – Meglelted az utad. Nincs más dolgot, mint megtörni a hatalmukat.
— De hogyan tehetném ezt meg?
— Ezekkel – mutatott a Gilly által hozott tálcán álló fiolára – az egyszerű főzetekkel. Sajnos csak ez az egy van most belőle, de gyorsan elkészül!
— Mi ez? – vettem a kezembe a feketén kavargó ködszerűséget tartalmazó üvegcsét.
— Egy bájital, mely megtöri a varázshatalmat. Ha rájuk dobod, halandókká változnak, és nem varázsolhatnak többé. Ártalmatlanok lesznek!
— Meddig tart elkészíteni?
— Pár óra csupán. Addig, ha szeretnéd, megmutatom, hogy használd az új erőd.
— Komolyan?
— Természetesen! Nem szeretnénk, ha nem tudnád kezelni az időmegállítást, nem igaz? Ez is azt mutatja, hogy rendkívüli boszorkány vagy, rendkívüli képességekkel! Gilly addig elkészíti a főzetet!
Beleegyezvén vonultunk félre Fallaciusszal. Pár óra múlva már látványos sikereket értem el, már nem fagyasztottam be a teljes világot, sikerült elérnem, hogy ki tudjak vonni embereket, tárgyakat a hatás alól, illetve korlátozni is tudtam.
— Nagyszerű, Angela! Csodálatos! – kiáltott fel boldogan Fallaciusz egy alkalommal, mikor reptében fagyasztottam meg egy fecskét.
— Könnyebben menne, ha nem kellene mindig az itt maradásra is figyelnem! – mondtam mérgesen, mikor megéreztem, hogy a Halliwellek ismét hívni próbálnak.
— Ijessz rájuk kicsit! – javasolta Gilly.
— Hogyan? – kaptam az ötleten.
— Megmutathatnád, hogy igenis elvagy nélkülük! Figyelmeztesd őket, hogy hagyjanak békén! Ez a folyadék segít, hogy asztrálisan kivetítsd magad – választott ki egy semmilyen színű fiolát.
— Asztrális kivetítés?
— Ugyanúgy tudsz mozogni, beszélni, azonban semmi bajod nem eshet. Hasznos képesség. Vihetnél magaddal mondjuk, néhány kábító főzetet. Talán ettől lenyugodnának kicsit.
— Jó ötlet – bólintottam.
— Akkor helyezd magad kényelembe! – ültetett néhány párnára Fallaciusz, majd az egyik kezembe nyomott néhány fiolát. – Ezt pedig idd meg!
— Rendben! – hajtottam le a tartalmát. Azonnal a padláson találtam magam.
— Hívtatok? – kérdeztem műmosollyal arcomon, mire mindannyian felém fordultak.
— Angie! Kérlek, küzdj ellene! Bármit mondott, hazugság! Láttad, mennyi jót tettünk, ne dobd el csak úgy a lehetőséget, hogy te is megtehesd! – vágott le Phoebe rögtön egy kis szónoklatot.
— Hidd el, nem dobom el. Épp ezért vagyok itt!
— Nagyszerű!
— Kaptok egy lehetőséget! Ha megbánást tanúsítotok, megfontolom, hogy végezzek-e veletek!
— Megbánást? Neked kellene megbánást tanúsítanod, Kisasszony! Épp a gonosz felé tartasz!
— Ez esetben igazán sajnálom. Nem rajtam múlik – mondtam.
— Paige, tartsd itt! – kiáltott Leo.
— Kristá… - akart Paige felkiáltani, de én gyorsabb voltam. A kezembe rejtett két fiolát közéjük dobva elértem, hogy a nő megakadjon a szóban. Piper, Leo, és Wyatt idejében félre ugrott, utóbbi felhúzva a pajzsát, Chris és a másik két nővér azonban ájultan esett össze.
— Mi műveltél velük? – támadt rám, egyelőre szóban, Piper.
— Csak pihennek kicsit. Én figyelmeztettelek titeket! Hagyjatok békén, vagy legközelebb nem ússzátok meg ennyivel!
— Na, ebből elég! – emelte Piper a kezét.
— Anya, ne! – próbált Wyatt közben lépni, de anyja felrobbantotta a lányt. Angela alakja a semmibe foszlott.
— Anya, mit tettél?
— Nem hagyom, hogy ez a meggondolatlan fruska a családomat fenyegesse!
— De megölted őt!
— Nem, ez nem Angie volt! – szólalt meg Leo.
— Hogy érted?
— Ez csak a másolata volt. Mintha asztráliskivetítést használt volna.

Levegő után kapkodva tértem magamhoz.
— Az a nyomorult!
— Mi történt?
— Piper fel akart robbantani. Még jó, hogy kivetítést használtunk!
— Nem sokára elkészül a főzet, addig pihenj!
Eltelt pár óra, míg minden készen állt, azonban addig sem ültem tétlenül. Rengeteg varázskönyvet olvasgattam, azonban egy idő után elálmosodtam.
— Miért nem alszol egy kicsit? Felébresztünk, ha kész van – javasolta Fallaciusz, miután már vagy hatvanadszorra ásítottam.
— Nem is tudom.
— Időbe telik, míg tökéletesen elkészül! Ígérem, felébresztünk!
— Legyen. Álmosan nem lehet varázsolni – egyeztem bele.
— Ez a beszéd! – varázsolt elő a semmiből egy kényelmesnek látszó ágyat. Szinte megszólalt, hogy feküdjek bele.
Kipihenten ébredtem. Nyújtózkodva ültem fel, és kerestem tekintetemmel Gillyt és Fallaciuszt. Mindketten a fortyogó üst felett álltak.
— Elkészült?
— Majdnem. Még kell bele egy kis disznóvér – cseppentette bele, miközben válaszolt. – Gilly, hozz fiolákat!
Érdeklődve mentem közelebb.
— Pf, ez iszonyú büdös! – fintorogtam, és tisztes távolságba hátráltam.
— Nem az illata a lényeg – mosolygott Fallaciusz, közben pedig kitöltötte a bájitalt.
— Tessék, indulhatsz! Ne feledd, mit beszéltünk! Ahogy megjelensz, egyből dobd a fiolákat, ne tétovázz!
— Menni fog! – biztosítottam századjára, és átvettem a főzeteket, azután magam elé dobtam egy teleportáló bájitalt, és a Halliwell padláson találtam magam. Mindhárom nővér ott volt, Leoval és Wyattel kiegészülve.

6 megjegyzés:

  1. Névtelen

    Íme egy újabb démon, hogy ne legyen meg az idill, kíváncsi vagyok mit kezdenek még velük a Bűbá josok. Ez is nagyon jó rész lett. Ildi

  1. Katarina

    Kedves A.J., ez egyre izgalmasabb! Annyira élvezem minden sorát! Találgatom, merre is kanyarodhat majd a történet. Ne törődj azzal, hogy nem kommentelnek még százan - pedig megtehetnék ám! -, írj, és előbb-utóbb - remélem, inkább előbb - megjelennek az olvasók is!

    Katarina

  1. A. J. Cryson

    Ildi: Először is köszönöm szépen a kommentet! :) Hát igen, valami mindig megzavarja a nyugalmat, de talán nem is baj, ha zajlik az élet, hisz akkor nem lenne értelme egy-egy történetnek. :)

    Katarina: Hogy merre kanyarodhat, az jó kérdés. Igaz, hogy a fő vonal meg, hiszen ezt a történetet a Grimoire-ra szántam, vagy két éve, tehát szinte a teljes történet megvan, most mégis újabb és újabb ötletek jutnak eszembe hozzá. :) Annyit elárulok, hogy az évad, vagy nevezzük bárminek, utolsó része már megvan, és azon esetleg csak finomítani fogok. :P Én is inkább az előbb-ben bízok! :) Sajnos csak abban reménykedhetem, én a történet tényleg tetszik másoknak, és ez ráveszi őket a véleményírásra! :)
    Illetve Cole-on gondolkodom ám, de egyelőre sajnos vakvágányon futok. Hiába néztem végig újra a negyedik évadot, pont ehhez a cselekményhez nem adott kezdő löketet.

    Puszi: A.J.

  1. Névtelen

    Szívesen,éppen ez a jó benne:) Ildi

  1. Katarina

    Kedves A.J!
    Örülök, hogy gondolkodsz Cole-on, még akkor is, ha nem a kedvenced, mint írtad. Őrült nagy dobás lenne, ha Cole visszatérne valahogyan - és ez ugye nem lehetetlen, hiszen mint a bizonyos 150. részben megtudtuk - nem halt meg, köztes létben lebeg, és éppen ezért nincs akadálya a visszatérésének. Annyira örülnék:-D
    Üdv:
    Katarina

  1. Noriko

    Kedves A.J.!

    Úgy döntöttem, ide is írok néhány sort. Nagyon tetszik ahogyan bemutatod azt a folyamatot, hogy milyen egyszerű valakiben elhinteni a kételyt. Szerintem ez igazán fontos a jellemfejlődés szempontjából.^^ Töretlenül olvasom tovább a fejezeteket, ameddig el nem alszom. :D
    Noriko voltam^.^

Megjegyzés küldése