Bűbájos(okkal egy) új élet

Ismételten köszönöm Katarinának, hogy átnézte! :) Illetve köszönöm a kedves szavakat is, örülök, ha így érzed! :)
Mint láthatjátok, a blog új külsőt kapott, hála a blogger legújabb fejlesztéseinek. Remélem, nektek is tetszik?

Végső döntés

— Meglepetés! Hiányoztam? – kérdeztem cinikusan, mire mind felém fordultak.
— Kristályok! – kiáltott rögtön Paige, és körém orbolt öt kristályt. Nem tudtam megakadályozni. Lassan nyújtottam ki a kezem, de rögtön vissza is húztam, ahogy a ketrec megrázott.
— Hoppá. Ezzel akartok megállítani? – kérdeztem lenézően.
— Nem, ezzel csak elérjük, hogy nyugton maradj.
— Míg megöltök? – kérdeztem utálkozva.
— Míg ki nem találjuk, hogy térítsünk észhez! – mondta Wyatt. – Angie, miért hagyod magad befolyásolni?
— Két éven keresztül mást sem tettem, most végre a magam ura vagyok!
— Ezért ugrálsz Fallaciusz kénye-kedve szerint? – kérdezte Phoebe.
— Utána néztünk a Könyvben, ő egy gonosz, nagyhatalmú varázsló – vette át tőle a szót Paige.
— Hazudsz! Míg rátok hiába vártam, ő kimentett a démonok karmaiból!
— Könnyű dolga volt, hisz ő intézte el, hogy elraboljanak!
— Hiába kerestünk, a barlang le volt védve!
— Vagy mégsem, ő is megtalált!
— Mert nem jó mágiát használt! Elfelejtetted azt a sok jót, amit láttál, Kicsim? Hányszor mentettünk a saját érdekünkből?
— Ne várd, hogy a ti agyatokkal gondolkozzam!
A macskanyávogásra oldalra kaptam a fejem. Teljesen megfeledkeztem Konstansról. Felemelt farokkal, okos szemeit rám szegezve sétált felém, de a kristályketrec előtt megállt. Félre rúgtam az egyik kristályt, mire a rácsok is eltűntek, majd kinyújtott karral guggoltam le elé. Dorombolva törleszkedett a tenyeremhez, amitől hirtelen minden megváltozott. Mintha kívülről láttam volna magamat, Konstans szemével. A saját kezemhez simultam, majd felnéztem az arcomra. A ruhám a régi volt, a hajam alja fekete, mintha kétszínűre festettem volna; a szemem pedig sötét, akár a szurok.
— Mi a… kérdeztem, miközben a látomás megszűnt. Abban a pillanatban tűnt fel előttem Fallaciusz.
— Mire vársz még? Dobd a főzetet! – kiáltotta, miközben a Halliwelleket, akik eddig döbbenten álltak a könyvállvány mellett, egy karlegyintéssel a falnak csapta. Kinyitottam a jobbomat, és az eddig tenyerembe zárt, éjsötét bájitalokra meredtem.
— Kérésed számomra parancs! – válaszoltam, és az összeset Fallaciuszra dobtam. Az üvegcsék felrobbantak, a varázsló pedig ordítva igyekezett eloltani a lángokat.
— Átkozott! Légy átkozott! – kiabált, aztán felrobbant. Szemem elé kapott karral védekeztem a robbanás erejétől, az azonban méterekre röpített. Sikítva csapódtam a sarokban álló ingaórának, ami földet érésem után reccsenve tört ketté, majd dőlt rám. Az öt órát így már nem tudta elütni.
A fájdalomtól felszisszenve próbáltam felülni, az óra rám nehezedő romjaitól azonban ez nehezen ment. Leo sietett a segítségemre azzal, hogy leszedte rólam a törmelékeket, majd meggyógyította sérült vállam. Ekkorra Konstans is előkerült, aki a robbanás elől kimenekült a folyosóra.
— Az a mocsok hazudott! Még hogy elszívja az erőt… Köszönöm – morogtam dühösen, majd zavartan néztem fel Leora. – Sajnálom – néztem végül a nővérekre, majd felvettem az ölembe Konstanst.
— Ne sajnáld! Helyesen döntöttél – mosolygott rám Phoebe.
— Igaz, lehettél volna kíméletesebb is! – tette hozzá Paige, mire nővére megbökte a könyökével. – Hé!
— Gilly még él. El kellene pusztítani.
— Ki az a Gilly?
— A szolgája.
— Veled megyek! – karolt belém Leo, és próbált teleportálni, sikertelenül.
— Miért nem működik? – kérdeztem.
— Talán még mindig le van védve a barlang.
— De engem várnak vissza. Gilly nem tudja, mi történt.
— Talán ez segít – dobott ránk Wyatt egy fiolát, a következő pillanatban pedig a teremben találtam magam – egyedül.
— Mi történt? Hol van a Mester?
— Megölték! Adj még a főzetből, gyorsan! – rohantam felé improvizálva, és reménykedtem, hogy beveszi. Úgy tűnt, igen, mert rögtön merni kezdte a mérget, s mire odaértem, már nyújtotta is felém.
— Adj egy portáló italt is! – mondtam neki, majd, mikor megkaptam, rádobtam a bájitalt. Döbbenten bámult rám, majd sikítva robbant fel. Okulva a történtekből, ekkorra már biztonságos távolságba menekültem.

— Szóval semmit sem sejtett? – kérdezte Chris. Visszatértem a főzet segítségével, s lent ültünk a nappaliban.
— Nem úgy tűnt, mint aki gyanítana valamit.
— Angie, a nap hőse! – karolt át Chris.
— Megmentett, miután megpróbált megölni! – vigyorgott Wyatt.
— Sajnálom! Tényleg! De mindenfélét kitalált, hogy ellenetek fordítson! – néztem rájuk bűnbánóan.
— Például? – kérdezte Piper.
— Azt állították, hogy önző célokra használjátok a wiccát, szövetkeztetek az Avatarokkal, megöltetek egy Égit, valami Gideont, illetve, hogy Phoebe egy démonhoz ment feleségül – soroltam a dolgokat.
— Nos, ezek részben igazak, de tudni kell hozzá a háttértörténeteket is.
— Valóban hozzámentem egy démonhoz, és szerettem is, de akkor már nem volt gonosz, én legalábbis úgy tudtam – monda Phoebe. – Később kiderült, hogy még mindig démon, sőt maga a Forrás, meg is próbált elpusztítani minket.
— A wiccát használjuk saját célokra is, miután sikerült rábeszélnünk az Égieket, hogy elég jót tettünk. Engedélyezték a mágia kisebb mértékű érdekhasználatát – vette át a szót Piper.
— Az Avatarok egy jobb jövőt, Utópiát ígérték, amelyre mind vágytunk – folytatta Leo. – Phoebe-nek látomása is volt arról a jövőről, azonban a varázslat rosszul sült el, így visszafordítottuk, ezzel visszaállítva a régi rendet és a démonharcokat.
— Gideon pedig meg akart engem ölni, mert félt tőlem.
— Tőled? – néztem Wyattre.
— Igen. Úgy gondolta, túl sok erő koncentrálódik bennem, és félt, hogy a jövőben gonosszá válok.
— Ez meg is történt, azonban nem úgy, ahogy ő gondolta. Chris felnőtt énje utazott vissza, hogy megakadályozza a dolgot. – mondta Paige.
— De hogyan lehetne Wyatt gonosz?
— Nem lesz az. Gideon túl sok rosszat követett el ellene, ezért válhatott Wyatt abban az időben hatalommániássá. Azonban sikerült őt megakadályoznunk, ezzel megmentve Wyattet és az egész világot egy szörnyű jövőtől.
— Nos, így már kicsit másképp fest a helyzet – mondtam elgondolkodva. – Mutatok valamit! – emeltem fel az egyik párnát, majd dobtam a levegőbe, aztán csettintettem, mire a díszpárna megdermedt a levegőben.
— Megfagyasztottad – állapította meg Piper.
— Nézz csak az órára! – mondtam mosolyogva, mire rajtam kívül mindenki odanézett.
— Miért nem jár?
— Mert megállította az időt – mondta Wyatt.
— De akkor ránk miért nem hat?
— Mert kivontalak titeket a hatás alól – válaszoltam. – Fallaciusznak pár dolgot mindenképpen köszönhetek. Segített megtanulnom irányítani ezt a képességet, illetve most már tudom, hova tartozom.
— De hogyan lehetséges, hogyan képes megállítani az időt? – fordult Piper Leohoz.
— A Takarítók, és a Végzet Angyala is meg tudják állítani az időt. Nem beszélve az Avatarokról és a Triádról. Arra, hogy egy boszorka is rendelkezzen ilyen képességgel, eddig tudtom szerint nem volt példa.
— A felsoroltak többsége azonban semleges lények, kivéve a Triádot. Ők démonok voltak.
— Illetve most már itt van Angie, aki jó boszorka.
— Különleges vagy! – vigyorgott rám Chris.
— Remek! Nyiss cirkuszt, és mutogass pénzért! – vágtam vissza.
— Jó ötlet! – mondta, mire elnevettem magam.